Végh György: Három csöndes őzikéről
Havas erdők három őze,
három csöndes őzikéje,
öles hóban, lomha ködben
elindult a szentmisére.
Éjfél volt a havas erdőn,
hűvös, bűvös téli éjfél,
havas erdők három őze
ballagott a csillagfénynél.
Kis szívükben szomorúság,
szép szemükben könnyű álom,
öles hóban, lomha ködben
ballagtak a holdvilágon.
Messze volt az Isten-háza,
hol a kisded várta őket,
hűvös, bűvös téli éjen
távol útról érkezőket.
Harangok zengtek bongtak,
hívó hangjuk messze szállott,
hűvös, bűvös lomha ködben
elhagyták a holdvilágot.
Az őzek még messze voltak,
karcsú lábuk öles hóban.
Jézus Krisztus panaszukat
meghallotta a jászolban.
Három angyalt küldött értük,
ment érettük három angyal,
szánkójukba szelet fogtak,
noszogatva villámokkal.
Havas erdők három őze,
három csöndes őzikéje,
öles hóban, lomha ködben
így ért el a szentmisére.