Nyáron sok időt töltünk a szabadban: kirándulunk, sétálunk, sportolunk, élvezzük a kellemes, meleg nyári időt. Ilyenkor különösen gyakran találkozunk méhekkel, darazsakkal és dongókkal. E kis állatokat sokan összekeverik, és nem tudják, hogyan óvják meg magukat tőlük, és kezeljék az esetleges csípéseket.
A méhek békés, szelíd rovarok, nem keresik az ember közelségét, viszont ha veszélyben érzik magukat vagy családjukat, akkor szúrnak. A méh fullánkja benne marad az ember bőrében, és az állat a szúrást követően elpusztul. A leszakadt a fullánkot el kell távolítani, így megakadályozhatjuk a méregzsákból további méreganyag szabaduljon fel. A méh mérge savas kémhatású, így a csípés helyét lúgos folyadékkal kell bekenni (például: szódabikarbónát kevés vízzel elkeverve) vagy szappanos vízzel lemosni.
A darazsak fészküket agresszíven védelmezik, a „betolakodók” ellen a kolónia akár halálos támadást is indíthat. A cukros üdítők, fagyik vonzzák a darazsakat, így ha ilyet fogyasztunk, érdemes felkészülni a „váratlan vendégekre”. A darazsak beleszúrják a fullánkjukat a bőrbe, és gyulladást okodó mérget fecskendeznek be, de a méhekkel ellentétben a fullánk nem marad az áldozatban. A darázs mérge lúgos kémhatású, így a szúrás helyét savas oldattal kell bekenni (például: ételecettel vagy citromlével).
A dongót más néven poszméhnek hívják, ez a legnagyobb termetű méh. Békés rovar, nem támad, fullánkját ritkán használja. Csípése, szúrása hasonló fájdalommal jár, mint a méheké vagy darazsaké.
A lódarazsak csípése, szúrása sokkal fájdalmasabb, mint a darazsaké, de szerencsére jóval ritkábban támadnak.
Most már tudod, hogy ezek a rovarok csak veszélyhelyzetben támadnak az emberekre. Körültekintéssel, kellő óvatossággal és távolsággal elkerülhetjük a csípéseket.