Ismeritek Márton legendáját? Tudjátok mi köze van Mártonnak a libákhoz? Ha nem, olvassátok el a mesét, és kiderül!
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ilyenkor nagy lakmározást, evést-ivást rendeztek. Egyik ismert népszokás, hogy ezen a napon nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozza. Másik népszokás szerint, ami a legismertebb: “Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik!”. Márton napjához időjóslások is kötődnek: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”; „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”. A Márton napi felvonulásról már biztos minden gyermek és felnőtt hallott már. Az emberek lámpásokat készítenek, amelybe mécsest tesznek világításnak. A fény a jó cselekedet szimbólumaként jelenik meg. Az óvodák és iskolák műsorral és lámpás felvonulással emlékezik meg Márton jóságáról.
A Ti intézményetekben hogyan ünneplitek meg ezt a szép napot?
Márton legendája
Valamikor réges-régen élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Márton. Márton édesapja katona volt. Amikor a kisfiú nagyobbacska lett, ő is szeretett volna katona lenni és jelentkezett a római hadseregbe. Sisakban, páncélban, lóháton ülve kardozott bátran a csatákban. Bátorsága mellett jószívű is volt, ezért katonatársai megszerették őt.
Egy napon egy város felé lovagoltak és az út szélén egyszer csak megláttak egy koldust. Hideg volt, de a szegény kolduson alig volt valami ruha, reszketett, fázott, amikor megszólította Mártont:
– Segíts rajtam, megvesz az Isten hidege!
Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette.
Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak.
Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban.
De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak püspök lett belőle, de ezután is ugyanolyan jóságos és szerény maradt, mint előtte. Nagyon sokat segített a szegényeknek és az emberek egész életében nagyon szerették őt.
Forrás: http://oviselet.blogspot.com/2012/11/szent-marton-tortenete.html