“jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet);”
Ez a jogi fogalom leírja, hogy mit is takar a felelős állattartás. Tehát az állattartó jogszabályi kötelezettsége állatairól a faj szükségleteit kielégítően, körültekintően és odaadóan gondoskodni. A gazdának a faj, fajta számára megfelelő életkörülményeket kell biztosítania, illetve igényeit kielégítenie (takarmányozás, nyugalom, mozgásszükséglet, nevelés, felügyelet). Például egy magyar vizsla naponta hosszabb sétákat igényel, hogy energiáit le tudja vezetni, mint például egy francia bulldog. Emellett az egyes állatok fajon, fajtán belül is különböznek, ezeket a különbségeket is figyelembe kell venni: a fél éves Bodri például mást igényel, mint a tizenkét éves Fifike. Az 1998-ban született Állatvédelmi törvényt ez a vezérelv, a jó gazda gondossága hatja át. Emlékeztek még az “5 állati szabadságjogra”? Milyen hasonlóságokat fedeztek fel a jó gazda gondossága és a “szabadságjogok” között?
Forrás: 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről, 3. § 8.