A ma bemutatott magyar fajta a Keleti-Kárpátokban élő hucul népről kapta a nevét. Ősi ló, mely kétfajta európai vadló (a tarpán és a taki) tulajdonságait is magán viseli. A Kárpátok pónijának is tartják, kis mérete miatt, marmagassága csupán 130-145 centiméter. Az ősi – ún. primitív – fajtákra jellemző ez a kisebb termet, a nehéz, csontos fej és a húsos pofák. Színe jellemzően pej, fakó vagy egérfakó, de akad köztük fekete, esetleg tarka egyed is.
Edzett, intelligens, teherbíró, szívós fajta. Mivel a Kárpátok a lakhelye, hegyes területeken, utakon, dombokon ügyesen közlekedik. Kiváló munkaló, a 19. században a katonaság málhás lóként tenyésztette. A II. világháborút követően azonban a fajta tenyésztése megszűnt. Ma az Aggteleki Nemzeti Park területén található jelentősebb hucultenyészet.
Kis termete miatt iskolalóként alkalmazzak, gyermekek számára ideális hátas, illetve egyenletes vágtája miatt lovasíjászatban is megállja a helyét.
Forrás: Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ weboldala
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának weboldala