Nemzeti kinccsé nyilvánított lófajtáink közül talán a lipicai a leghíresebb. Nem kizárólag hazánkhoz kötődik, az egész világon ismert és elterjedt lófajta. Elnevezése származási helyének nevét őrzi: a mai olasz határ melletti szlovén kisvárosban, Lipicán (Lipik, olaszul Lipizza) tenyésztették ki.
Története 1580-ban indult, ekkor határoztak arról, hogy a Habsburg császári udvar számára egy olyan lovat tenyésztenek ki, mely elegáns, megjelenésében és tulajdonságaiban a gazdagságot tükrözi, de emellett szívós is.
Már több lófajtánál olvastátok, hogy a történelem viharainak következtében a ménes veszélybe került. Nem volt ez másként a lipicaival sem. A fajta megmentése érdekében többször is útra kelt a ménes, és kétszer Magyarországon helyezték biztonságba az állatokat. A 20. század közepén a magyarországi állományt a Bükkbe telepítették, ahol hasonlóak voltak a körülmények, mint Lipicán, a fajta születési helyén. A magyarországi lipicaiakat ma Szilvásváradon ismerhetitek meg.
A lipicai hátaslóként és fogatban is megállja a helyét. Igen híres intelligenciájáról, tanulékonyságáról és kecses mozgásáról. Nem véletlen, hogy a „táncoló” lovairól ismert bécsi spanyol lovasiskolában is e fajta képviselői lépnek fel. A lipicai külső jellegzetessége a testtömegéhez képest elég nagy fej. Nyaka ívelt, magas illesztésű. Egész teste igen jól izmolt, nagyon látványos megjelenésű fajta. Fara kifejezetten széles. Színe általában szürke, de előfordul a fekete, és a pej színváltozat is.
Forrás: lipicailo.hu