A shagya-arab vagy másnéven bábolnai arab egy őshonos magyar lófajta, amely 2004 óta nemzeti kincseink közé is tartozik. Magyarországon a fajta tenyésztésének bölcsője a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok, ahol elsősorban keleti vérű lóállomány élt. A tenyészcélt 1816 után határozták meg, ami alapján a kancákat csak arab telivér mének fedezhették. Ez magyarázza a fajta magas arab vérhányadát.
A shagya-arab egy kissé tömegesebb fajta, de ennek ellenére mégsem veszíti el nemes, elegáns, arányos küllemét. Színe általában szürke, de sárga, pej és fekete példánnyal is találkozhatunk. Feje egyenes, száraz, amin kint ülő, sötét szemek foglalnak helyet. A fülei kicsik és kecsesek, orrháta homorú vagy egyenes. A magasan illesztett, mérsékelt hosszúságú nyakát vékonyszálú sörény díszíti. Jól izmolt mar és középhosszú hát jellemzi, amihez rövid, de terjedelmes, egyenes és jól izmolt far csatlakozik. Ízületei többnyire szárazak, a hátsó végtagjai szabályosak. A shagya-arabra jellemző a magas faroktűzés és a zászlós faroktartás.
Élénk a vérmérséklete, szelíd és jóindulatú ló. Nagyon könnyű kezelni és igen tanulékony. A shagya-arab rendkívül szívós fajta, jól bírja akár a hosszantartó vágtákat is. Hatáslóként és fogatlóként is alkalmazzák.