A fajtát alapító Nonius nevű fiatal mén a napóleoni háborúk alatt hadizsákmányként került az osztrák kincstár tulajdonába, majd onnan a mezőhegyesi ménesbirtokra.
Az anglonormann fajtájú ló, átlagos küllemmel és viszonylag nagy méretekkel rendelkezett.
A nóniusz fajta elterjedését elősegítette – nehéz katonai hátas típusából adódóan – a mezőgazdasági célokra való alkalmazhatósága.
A két világháború hatalmas károkat okozott a fajtában, de 1955-re Mezőhegyesen és Hortobágyon egyaránt visszaállt a törzskancalétszám, kialakult a törzsménállomány és megkezdődött a származási vonalak regenerációja. Azonban a 80-as évekre az állomány létszáma 500 kanca alá csökkent, a hagyományos tenyészetek nagy része megszűnt, a fajta iránti általános érdeklődés jelentősen visszaszorult, a fajta kritikus helyzetbe került.
1989-ben kezdte meg tenyésztésszervezési tevékenységét a Nonius Lótenyésztő Országos Egyesület, mely a fajta tisztavérben történő tenyésztését és egyediségének megőrzését tűzte ki céljául. E következetes munka eredményeként a fajta létszáma napjainkra 900 kancára és 80 ménre nőtt, tenyésztői bázisát pedig 3 állami ménes és 300 magántenyésztő alkotja.
E cél megvalósulását bizonyítják a fogatsportban, a rendészeti feladatok ellátása terén, a katonai díszelgésben és a szabadidős lóhasználatban elért nemzetközi sikerek.
Fajtastandard:
Erőteljes, szilárd szervezetű, markáns megjelenésű, tömeges, de elegáns kocsiló. Feje a testtömeggel arányos nagyságú, karakteres, de nem túl durva félkos- vagy kosfej. Nyaka magasan illesztett, középhosszú, jól izmolt és ívelt. A mar középmagas, fokozatosan hátba nyúló, izmos, telt. Háta középhosszú, széles, megfelelően izmolt, mellkasa mély, dongás. Lábain terjedelmes ízületek, tiszta, száraz, jól illesztett és inalt, rövid szárak, szabályos szögellésű, közepes hosszúságú csüdök, testtömeggel arányos nagyságú, szabályos, ép szaruanyagú paták.
Forrás: http://www.noniuszegyesulet.hu/