A csincsilla Dél-Amerikából, az Andokból származik. A hegység országaiban sok helyen igen elterjedt volt, ám bundájáért kegyetlenül vadászták. Ennek következtében napjainkban súlyosan veszélyeztetett faj, azaz természetes élőhelyén a kihalás fenyegeti.
Ma Európában is tenyésztik őket bundájukért, de szerencsére egyre többen inkább társállatként tekintenek rájuk. De mielőtt csincsillákat fogadnánk családunkba, vegyük figyelembe, hogy igen hosszú életűek, akár 15 évig is élhetnek (de előfordul, hogy a 20 évet is megérik)! Egy csincsillapár vállalása tehát hosszú távú elköteleződést jelent.
Nem véletlenül beszélünk párról: a csincsilla társas lény, a természetben is csoportban él, és párjához egy életen át ragaszkodik. Fogságban tartva is igényli a fajtársa jelenlétét, az egyedül tartott csincsilla boldogtalan. Az ideális párosítás egy ivartalan (!) bak és egy nőstény – akárcsak a nyulaknál. (Ivaros bakot és nőstényt természetesen tilos együtt tartani!)
A hörcsögökhöz hasonlóan éjszakai állatok, és játék közben elég nagy zajt csapnak. Gazdiként el kell fogadni, hogy nappal nem szabad őket kivenni a lakhelyükről. Ráadásul minden csincsilla más és más személyiség, és bizony nem mindegyik szereti, ha simogatják, dögönyözik.
A csincsilla – a tengerimalachoz hasonlóan – fűevő faj. Ez azt jelenti, hogy legfontosabb tápláléka a széna, ez mindig legyen előtte. A széna mellé kiegészítésképpen minimum 20%-os rosttartalmú pelletált tápot kapjanak. Az egészséges nassolnivalót a gyógynövények jelentik. Gyümölcsöt, zöldségeket, magokat TILOS a csincsilláknak adni.
A csincsillák aktív és játékos állatok, szeretnek futkároni és ugràlni. Helyüket úgy kell kialakítani, hogy erre elegendő lehetőségük legyen. Igen érzékenyek a huzatra, jól meg kell gondolni, hogy hová helyezzük el a lakjukat.
Az elhelyezés megtervezésénél is vegyük figyelembe, hogy egyedül nem tarthatók. Két csincsilla számára minimum 140 centiméter magas ketrec szükséges, melynek futófelülete legalább 1,5 m2. A lakhely készülhet fából is, ekkor arra figyeljünk, hogy a lakkozás (és persze a faanyag se) legyen veszélyes az állatokra. Minimum két szintet alakítsunk ki, és bújókkal, függőágyakkal, fajátékokkal tegyük változatossá. Mint említettük, nagy a mozgásigényük, ezért a ketrecen kívül s biztosítani kell számukra a futkározást. Naponta egy-másfél órát engedjük őket szabadon, de természetesen előtte tegyünk biztonságossá a játszóteret. Gondoljunk arra, hogy amit megtalálnak, azt meg fogják rágni, legyen az kábel vagy mérgező növény…
Nagyon szeretnek fürdeni – de nem kádban, hanem homokban tisztítják a bundájukat! Szinte bármelyik kereskedésben beszerezhető, de arra figyeljünk, hogy csincsilláknak szánt homokot vásároljunk, a durva szemcsék sérülést okozhatnak. Vízben természetesen nem szabad őket megfürdetni.