A patkányok az egereknél kétszer nagyobbak, akár 25 cm-re is megnőhetnek. A házi patkányok istállókban, magtárakban, padlásokon és tetőkön, a vándorpatkányok pedig csatornákban, pincékben, illetve szennyezett helyek közelében, takarmánytárolókban, raktárakban, komposztokban élnek. A házi patkány szőre világos szürkésbarna, karcsúbb és tompább az orra, míg a vándorpatkány szőre sötétebb szürkésbarna. A patkányok fülei aprók, farkuk hosszú, de törzsüknél rövidebb. Kitűnő úszók és búvárok: hátsó lábaikkal eveznek, mellső lábaikkal pedig kormányoznak.
Egymással titkos nyelven kommunikálnak: ultrahangokkal, vagyis magas frekvenciájú hangokkal, akár 100 kHz-et is képesek érzékelni.
A patkányok mindenevő állatok, növényi terményeket, magokat, kisebb bogarakat, rovarokat fogyasztanak. Mivel rágcsálók, fogaik folyamatosan nőnek, minden hónapban 1 cm-t, amely ösztönzi őket a rágásra. Négy borotvaéles metszőfoguk rágásra, tárgyak mozgatására kiváló. Éles és hegyes karmaiknak köszönhetően bármilyen felületre képesek felmászni. Ha az állat feje átfér egy nyíláson, akkor bárhol átsiklik teste hajlékonyságának köszönhetően.
A patkányok egyik legfontosabb túlélési eszköze az ugrás. A lábizmaik erős, sűrű izomrostjai és a megnyúlt hátsó lábaik elég erőt szolgáltatnak ahhoz, hogy testhosszuk ötszörösét is képesek legyenek megugrani. A rugalmas inakkal teli farkuk segíti őket az egyensúlyozásban.
A nőstények 4 naponta tüzelnek, 3 hétig tart a vemhesség, és akár 15 kölyköt is fialhatnak. Ez nagyon nagy szám, egy év alatt akár 15 ezer utódja is lehet egy patkánypárnak.
A patkányok károkat is képesek okozni környezetünkben és az emberek számára.
Úgy tudunk védekezni a kártevő patkányok ellen, ha a szemetet zárt szemeteszsákokban vagy tárolóedényekben tartjuk, illetve a komposztot kellően lefedjük.