A magyar bivalyt házi bivalyként is szoktuk emlegetni. Őse valószínűleg az indiai vadbivaly volt, a Kárpát-medencébe a honfoglalás során érkezhetett igavonó állatként. Első magyarországi említése a XI. századból származik.
A bivaly marmagassága 150-180 cm, tömege 400-800 kg, szarva félhold, sarló alakban hátrafelé hajlik, testét szürkésfekete, fekete, barnásfekete ritkás szőrzet fedi. A bivaly igénytelen állat, megeszi a mocsaras területek savanyú füveit, a kákát és szittyót is. Az év nagy részében legelőn tartható. Szereti és igényli is a vizes helyeket, ahol kedvére dagonyázhat.
A magyar bivaly vegyes hasznosítású állat, azaz húsáért, tejéért, valamint igavonó erejéért tartották. A szarvasmarhához képest igavonó ereje sokkal nagyobb. Idővel azonban a bivalyok igavonó erejét felváltották a gépek, így számuk lecsökkent. Mára a bivalyok kétharmada a nemzeti parkok területén, illetve bivalyrezervátumban él.
Tudtad? Az újszülött borjak dús szőrzettel jönnek a világra.
Keress képet a borjakról! Elálló füleikkel kifejezetten mókásak.